A tengeri hullámok elsődleges forrása a szél.
Három tényező különösen fontos:
Szél sebessége → erősebb szél nagyobb hullámokat kelt.
Szél fújásának időtartama → minél tovább fúj, annál több energiát ad át a víznek.
Fetch (szél hatásának hossza a vízfelületen) → ha hosszú vízfelületen át tud fújni, nagyobb hullámok alakulnak ki.
Nyílt tengeren a hullámok szabadabban terjednek, többnyire szabályosabbak.
A part közelében, ahol a víz sekélyebb, a tengerfenék súrlódása miatt a hullám lelassul, magasabbra emelkedik, majd összetörik (ezért látunk tarajos hullámokat a parton).
Ha az óceáni áramlás szembemegy a hullám terjedési irányával, a hullámok meredekebbek, magasabbak lesznek.
Ha az áramlás azonos irányba halad, a hullámok ellaposodhatnak.
Viharok, ciklonok, orkánok sok energiát adnak át a víznek → ilyenkor jönnek létre a legnagyobb hullámok.
Távolabbi viharok is okozhatnak hullámzást (ezek az ún. swell-hullámok), amelyek hosszú ideig tartanak és messzire eljutnak.
Bár az árapály közvetlenül nem hullámot, hanem vízszint-változást okoz, a parton a hullámzás intenzitását módosíthatja.
