Velencei tréning beszámoló

Van egy hagyományunk, hogy a Tengeri Kalandok mindig egy különleges tréninggel, hajózással kezdi az évet, ezúttal a YachtClub24.com közreműködésével. Ez nem más volt idén, mint egy hajós látogatás a velencei karneválra. A csapat gyorsan összeállt, és még indulás előtt felmerült pár terv. Az egyik az volt, hogy a szombati hajóátvétel után egy ismerkedős vacsora és bevásárlás, majd vasárnap reggel elindulunk Velencébe.

Ott két éjszakát töltünk és beleveszünk a velencei forgatagba. Persze ezt a tervet gyorsan felülírtuk, hisz igyekszünk minden tréninget kicsit izgalmasabbá, élményben gazdagabbá tenni. A következőképpen változott a terv. Vasárnap reggel elindulunk Velencébe, vasárnapról hétfőre ott alszunk, hétfőn bejárjuk Velencét, majd este indulunk vissza Szlovéniába, hogy gyakoroljuk az éjszakai hajózást szolgálatváltásokkal. Persze ember tervez…. De még nem tudtuk előre, hogy a természetnek hála egy emelt szintű tréningünk lesz. Az időjárást indulásig naponta néztük és jött is amit előre jeleztek, azaz napsütés és szélcsend. Koper előtt a hegyekben 17° fogadott, a tengerpartra leérve egy picit hűvösebb, de tavaszias időbe futottunk. Az eredetileg lefoglalt Oceanis 38-as hajót nem kaptuk meg, mert megsérült az előző csoport kezei alatt, de kaptunk egy Dufour 382-es hajót, mint utólag kiderült, szerencsénkre, hisz volt rajta radar.

Szombat este egy ismerkedős, csapatépítő jellegű vacsorát szerveztünk a kikötő éttermében. A csapatépítés hangulatát megalapozta az étel minősége, és nem feltétlen pozitív értelemben. Másnap viszont csípős időre ébredtünk, nem volt nyoma az egy nappal előtti tavasznak. Beöltözött a csapat és elindultunk. Teljes szélcsend, szűrt napsütés és önfeledt motorozás Velence felé. Közben megjött a picit melegebb idő is, így Velencébe átfagyás mentesen érkeztünk meg. A kikötőnk a Marina Sant Elena volt ismét, mely pár éve bejáratott állomásunk. Azon a részén van Velencének, amit leginkább a helyiek látogatnak, így a hamisítatlan velencei olasz hangulattal találkozunk itt mindig. Este egy séta, egy étterem, mely segített elfelejteni az előző esti kikötői minőséget, majd a sikátorokban csavarogva fedeztük fel a várost. Ahhoz képest, hogy a karnevál elkezdődött, még elég csendes volt a város. Éjfél után em sokkal tértünk nyugovóra. Másnap a megbeszéltek szerint ismét városnézés, és úg állapodtunk meg, hogy 18 órakor kijelentkezünk a kikötőből. A meleg levegőnek hála egész nap köd volt, de gondoltuk estére felszáll. Ezt annyira rosszul gondoltuk, hogy a kikötőben a hajónkat nem láttuk. Indulás előtt beöltözés, motorindítás és szembesülés az újabb köd helyzettel. Tej köd, a hajó orrán túl semmit, hátrafelé max 3 métert lehetett látni. A kikötőből kiálláshoz is radart haszáltunk, lévén a velencei forgalom a kikötő bejáratánál erősnek mondható.

Ha nincs radar a hajón, veszteglünk egy napot. Kifelé egy ember az orrban, ő volt a fülünk, egy a radar előtt, egy a kormánynál és óvatosan elindultunk kifelé. Izgalmas volt kiérni a nyílt vízre, gondoltuk ott könnyebb lesz a menet. Persze tévedtünk ebben is. Halászhajók végezték a dolgukat, igy elkezdődött egy érdekes társasjáték, hisz a radaron annyi látszik, hogy hajó, de a végzett munkája nem, ezért mindenki óvatosan kezelte a másikat. Ha egy valaki fordult, mindenki más is, ami néha kaotikus manővereket eredményezett a nyomvonalat tekintve. Nem jó fent akadni egy vontatott halászhálón. A terv az volt, hogy két órás szolgálatváltásokkal haladunk, de inkább mindenki fent volt a kormánynál rátapadva a radar kijelzőjére. 

Amikor fellélegeztünk volna, akkor a halászhajók helyett megjöttek a kereskedelmi hajók, melyek Koperből, vagy Koper felé haladtak. Így gyakorlatilag reggel 7 óráig folytatódott a radar tréning. A csapat egy része reggel 7 órakor tért nyugovóra ( a másik fele hajnal 4 órakor ), és a friss váltás átvette a szolgálatot. Szlovéniába visszaérve Pirán melletti öbölben álltunk bójára 9 óra magasságában. Egy kis pihenés, lazítás és ebéd főzés, hisz nem siettünk sehova. Délben ebéd, majd elindultunk Izola felé. Izolát szeretem, mert gyakorlásra tökéletes hely, nem zavarunk senkit, a partfalnál (városi móló) nyugodtan és biztonságosan lehet gyakorolni. Partfalhoz állás farral, oldallal, bójára állás. Addig gyakoroltuk, míg mindenki tökéletesen hajtotta végre a feladatot. Ezután indultunk csak vissza Portorozba. Itt már a legénység tette a helyére a hajót. Azaz egy tag a benzinkúthoz állt be, a másik onnan ki és a helyünkre vissza (persze, hogy zárva volt a kút), aztán másnap reggel megint egy másik tag állt ki, aztán be a kúthoz és vissza. Így zárult a tréning, átadva a hajót. Szerencsére mindenki felejthetetlen élményekkel gyarapodott, hisz ilyen köd ritkán alakul ki. És persze a szerencse… Hisz ha nem alakul úgy, azaz az eredeti Oceanis hajóval megyünk ki, amin nem volt radar, akkor ez a tréning sem így alakult volna. Megint sikerült tényleg jó hangulattal, izgalmas és tanulságos, tanulnivalókban gazdag hajózással nyitni az évet.

Szlovénia ismét előtérbe kerül 2019-ben, így lesz még lehetőség megnézni Velencét és hasonló élményekkel gazdagodni.