Hajónapló, 2016.06.04-11.
Ez a túra sem volt rosszabb mint a többi. Sőt! Mikor az ember azt hinné nem lehet már fokozni, akkor biztosan meg fog történni. De ilyen a tenger… Minden út más és más élményekkel gazdagítja az embert. Poseidon ismét kegyes volt hozzánk. Szombaton a tenger felé menet még bele bele futottunk néhol egy gyors esőbe, de Biográdba már verőfényes napsütés és tomboló meleg kíséretében érkeztünk meg. Ekkor már nem aggódtunk az időjárás miatt. Legalábbis ami a napot és a meleget illeti. Gyors hajóátvétel, majd Plodine áruházban bevásárlás. Mintha egy éhező gyerektábornak vásároltunk volna, mindössze 1000 kunát sikerült a boltban hagynunk. Mindenesetre a főzéshez sokat a héten már nem kellett vásárolnunk. Úgy döntött a csapat, hogy a szombat estét még Biográdban töltjük, aztán másnap indulunk neki a tengernek. Eme döntésben azért volt szerepe a Konoba Cotonum nevű vendéglőnek is… 😀 A tökéletes lencseleves „hazája”. Másnap majdnem sikerült korán indulni, de azért a 10 óra sem volt rossz részidő. Jó idő meg volt, csak sajnos a szél… 3-5 csomós szelekkel próbáltunk birkózni. Nem volt egy feszült menet. Ami a hajót illeti ( 2015-ös Dufour 350-es ” SWEET LADY” ) egy felöl zseniális „egykezes” hajó volt, viszont pont ez volt a hátránya is. Jóformán zsebkendőnyi orrvitorla ami jó, mert forduláskor automatikusan átáll de épp emiatt kicsi is, hisz az árbóc előtt levő sínen mozog, így teljes vitorlázattal akkora, mint egy reffelt „normál” orrvitorla. Élvezetes vele fordulni, mert a vitorlákkal foglalkozni nem kell, hanem apa a kormány mögött csak eldönti, hogy fordulni szeretne és már fordul is, míg a többiek itt ott szétszéledve élik az életüket a hajón. Családi nyaralóhajónak tökéletes. Bár ahogy szól a mondás, aki vitorlázik ne siessen sehova, de 10 csomós hátszélnél a 2,5 csomós sebesség már túlzás. 😀 Ráadásul az egyszerűsítés jegyében az achterstag is hiányzott, így néha csodásan tudott nyöszörögni szegény. Nem terhelésre kitalált konstrukció. Ennek fényében próbáltunk haladni, a terv grandiózus volt, az első megállónak Korculát löttük be, éjszakai vitorlázással non-stop menetben. Amennyire lehetett tartottuk is a tervet, bár délutántól mát a motoré volt a főszerep. Aztán leszakadt az este a tengeren még nem járt ember számára hihetetlen sok csillaggal. Éjjel 3 után valamivel kocogtunk el Vis világítótornya előtt, ekkor adtam át a szolgálatot egy hunyásnyi időre. A csapat derekasan állta a menetet, mindenki kivette a részét a szolgálatból. Reggel Korcula szigetének vége felé jártunk, mikor megjött egy kellemes 8-10 csomós szél. Mivel hátszélben felesleges erőlködni a hajóval, így fordultam egy 180 fokot és élveztem a negyedszél előnyeit. Itt már azért szaladt a hajó. 10-13 csomós szélben 5-6 csomót könnyedén bírt. A legénység fele még aludt ( vagy épp ekkor aludt el, hisz leállítottuk a motort ), így kiélveztük a hajnali szelet. Ez olyannyira sikerült, hogy úgy döntöttünk kihasználjuk a szelet, hisz vitorlázni jöttünk és elindultunk visszafelé. Vis városa lett az új célpont. Szokás szerint Kuton ( Vis városának „túlsó vége ) kötöttünk ki, hisz a Karijola étterem volt az esti cél. No meg valahogy ez a rész mindig szimpatikusabb volt, a Vis-i oldalon túl nagy szokott lenni a zsivaj. És Kuton végre elkészült a zuhanyzó is. Húzták egy ideje. A Vis-i oldalon egy két hétig még amúgy sem lehet kikötni, felújítják a városi partszakaszt. Másnap reggel elindultunk, a terv ekkor még a Kék Lagúna volt az éjszakázásra. Szokás szerint félúton változtattunk a terven mert 12-15 csomós északnyugati szél érkezett és a Kék Lagúna öble nagyjából nyitott, nem lett volna komfortos az éjszaka horgonyon. Így a Zavala öbölre esett a választás Hvar szigetén, Stari Grad előtt. És persze, hogy megint hátszél….. 3 csomós döcögés után motor be, és robogás. A Zavala öböl hihetetlenül jól védett, semmit nem lehetett érezni a szélből. Rajtunk kívül csak egy hajó jött be az öbölbe, így nyugodt volt az este. Jó vacsora, kis filmnézés a fedélzeten aztán mindenki „elájult” a fáradtságtól. Másnap reggel Split lett az úti cél.
Ez a város lett a nagy szerelem számomra Dalmácia partjain. No meg akadt ott némi adminisztrációs elintézni való a Kikötői Kapitányságon. Némi riksázás, nagy séták és naplemente. Reggel ismét elindultunk a városba, hisz a pékséget meg kellett látogatni. Innen megi9nt egy hosszabb menet következett a Kakan öbölig. A szél is fordult, tréfásan jugó lett belőle, azaz hátszél, 8-9 csomós. Kicsit kacsáztunk, próbáltunk sebességet nyerni, de mivel a cél messze volt, győzött a józan ész, 2-3 óra vitorlázás után ismét motor. Az öbölbe érkezve dupla kötéllel álltunk bójára, hisz gyűltek a fellegek rendesen. Nem volt biztos, hogy az éjszaka nyugodt lesz. Szerencsénkre csak némi hullámzást kaptunk ami puffogott a hajó alatt rendesen. Akik a hátsó traktusban aludtak, nem lehettek felhőtlenül boldogok. Khmmm.. Ha farral kötök a bójára…
De akkor még nem gondoltuk, hogy ennyire be fog törni az öbölbe a hullámzás. Könnyű munka bosszúságot szül…. 😀 Mindenesetre mindent amit lehetett rögzítettünk a fedélzeten, mindent levettünk ami a szél prédája lehet, a köteleken extra biztosítás és így vártuk a reggelt. Ehhez képest azért csendes volt az éjjel. Reggel indultunk el vissza Biograd fele, megint csak hátszélben ami viszont Murter magasságában oldalszélbe váltott, így már 5-7 csomóval tudunk vitorlázni visszafele. Elég jó időt is futottunk, 14 óra körül már ment a tetris a Biográdi üzemanyagkút előtt. Mi talán az ötödikek voltunk a sorban.Még most sem értem, hogy miért nem tudnak megállni a hajósok a szélnek szemben és tartani a pozíciójukat. Mindenki cselgáncsozott, keringett hol odafigyelve, hol nem… Viszont a mi türelmünk megérte ( széllel szemben alapmenet, és orrsugárral néha korrigálva gyönyörűen egy helyben állva vártuk ki sorunkat ), hamarosan becsúsztunk tankolni. Innen már egy negyed órás út olt be a marinába. Gyorsan átnézték a hajót, aztán a csapat még egy estét eltöltött a városban, megint sorra kerult a Cotonum étterem és a lencseleves, és a vásárlás ajándékok végett. Másnap mát morcos reggelre ébredtünk és ez kísért el minket hazafele majdnem a magyar határig, onnan már napsütés, aztán ismét eső….
Ez a túra is remek hangulatban telt, a csapat nagyon jó volt, remélhetőleg mindenki megkapta azt amiért érkezett. Most kicsit a túraszervezések leállnak, majd ősszel indulnak újra. Ha valaki esetleg kedvet kapott volna. Addig viszont azért nem áll le az élet, hisz júliusban és szeptemberben manőver tréning Izolában ( Szlovénai ), ráadásul a szeptemberi a tervek szerint éjszakai lesz, hisz nappal sokan hajóznak, míg éjszaka azért kevesebben. Ezen a szeptemberin az éjszakai hajózásba lesz némi kóstoló. Ezek a tréningek ( 3 nap ) nem a távolságokról szólnak, minden este ugyanott töltjük az éjszakát, nap közben meg addig gyakorlunk, amíg nem megy mindenkinek az adott feladat. Bójára állás, kikötés farral, oldallal, vízből mentés, stb, stb…
Addig is mindenkinek Jó Szelet! És sok vízen töltött időt, élményt!