A tengeribetegség

Sokan félnek a tengeribetegségtől, ezért erről is érdemes szót ejteni.

Az első és legfontosabb, hogy nem az a kérdés valaki “elkapja” e, hanem az, mikor. 🙂 Persze idővel, egyéntől függően több vagy kevesebb, hozzá szokik a szervezet a körülményekhez és nem fenyeget többet. Legalábbis olyan sűrűn.

 

Mert mi is az a tengeribetegség, és hogyan alakul ki? Nos nem a szó szoros értelembe vett betegségről van szó, hanem egy állapotról, arról, hogy a szervezetet a körülmények becsapják. Az emberi szervezet elég jó önvédelmi mechanizmusokkal bír, sajnos ennek hála előfordulnak ilyen fiaskók. Mint maga a tengeribetegség.

Tengeribetegség esetén egy roppant egyszerű folyamat indul be. Van az embernek két érzékszerve, a látás és a belső fül, mint egyensúlyi szerv. A szervezet minden érzékszerv adatait feldolgozza, és minden ami nem a napi rutin szerint történik a számára, veszélynek érzékel. Ez történik a tengeribetegség esetén is.

A belső fül érzékeli a mozgást, a szem meg azt, hogy valójában semmi nem mozog. Ezért legelőször mindig a kabinban jöhet elő ez az érzés. Ebből a szervezet arra következtet, hogy valami mérgezőt ettünk, ez nem normális, hogy mást látunk és mást érzünk. Így megpróbál megszabadulni a gyomor tartalmától, ezáltal a szerinte mérgezés okozó anyagtól. 

Ez maga a tengeribetegség valós oka.

De mit tehetünk ellene?

 

Dramina

Az első lehetőség a gyógyszer. Horvátországban a Dramina nevű gyógyszer a legalkalmasabb erre. Nem álmosít, ellenben ha a rosszullétkor veszed be, kevésbé hatásos, hisz kiürülhet a gyomor tartalmával együtt. Érdemes 30-40 perccel az indulás előtt bevenni, értelem szerűen akkor, ha van némi aggály, bírja e valaki a hullámzást vagy sem.

Gyömbér tea…

Simán felszeletelsz gyömbért és leforrázod, picit állva hagyod a forró vízben. Nyugtatja a gyomrot.

B6 vitamin

Szintén nyugtatja a gyomrot, viszont álmosít is.

Akupresszúra

A csuklótól az alkar felé 3 ujjnyira középen nyomva egy akupresszúrás pontot, szintén csökkenthetőek a tünetek. Hátránya, hogy csak addig, míg nyomod. Ennek kiküszöbölésére kaphatóak úgynevezett tengeribetegség elleni karkötők, melyet erre a pontra felhelyezve folyamatosan stimulálják ez a pontot. Ebből van normál, illetve elektromos impulzusokkal működő típus is.

 

No de mit tehetünk még? Nos….

  • Menjünk le a hajó legstabilabb pontjára, feküdjünk le és csukjuk le a szemünk. fél óra is elég és jobban leszünk. Fontos, hogy ha már nagyon hányingerünk van, akkor NE MENJÜNK LE! 
  • Keressünk a fedélzeten a friss levegőn egy fix pontot a horizonton és figyeljük azt.
  • Foglaljuk le valamivel magunkat, ami lehet a hajó kormányzása. Tapasztalatok szerint ez annyira lefoglalja az egyént, hogy sokszor nem marad energiája és figyelme arra, hogy a tengeribetegséggel foglalkozzon, így enyhülnek a tünetek.

És ha már nem tudod bent tartani….

Nagyon fontos szabály, hogy minél inkább bent próbálod tartani, annál rosszabb lesz. Úgyis kijön. Ellenben ha küzdesz, akkor rengeteg energiát elveszítesz, utána az egész napod kutya lesz. Amint úgy érzed jönni akar, egyből szép csendesen a szél alatti oldalon engedd ki. A szervezet megnyugszik, hisz “megszabadult a méregtől”, és energiát sem veszítesz. Ciki? Nem! Max azok tekintik annak, akiknek vajmi kevés közük van a hajózáshoz, az ő véleményük nem számít. Öreg tengeri rókák tisztában vannak ezzel, hogy nem mindenki bírja ugyanúgy, nem fogsz negatív vagy gyenge színben feltűnni előttük. És te már mosolyogva élvezed tovább a háborgást, míg aki küzd nem tudja mit tegyen.

Ha te bírod, de más nem, akkor figyeld az embereket. Vannak jellemző tünetei annak, hogy valakinél gond van. Először egyre kevesebbet kommunikál, megmarad az egy szavas vagy nagyon rövid válaszoknál. Utána elkezd beszűkülni a tudat, egy pontra figyel, mint ha csak a teste lenne jelen. Ekkor segíts neki. Kérdezd meg hogy van, főzz egy gyömbér teát, fektesd le, stb…

De a legegyszerűbb, ha még soha nem voltál vízen, dobj be egy tablettát indulás előtt.

Hosszú útnál ne félj, az emberek döntő többsége ( idő függvényében mindenki ) idővel hozzászokik, azaz a szervezet részére természetes állapottá válik, hogy mást lát és mást érez.