Egy pici életjelet adva pás sorban összefoglalnám a legutóbbi manőver tréningünket. Eleve egy különleges manőver tréningnek indult, hisz éjszakai hajózást tettem bele szolgálatváltásokkal, valamint egy hét alatt 3 ország vizein hajóztunk, így bőségesen tudtuk gyakorolni a kilépést és a belépést is. 

A leérkezés 14 óra magasságában megtörtént Portorozba, legalábbis a csapat egy része már lent volt előbb, volt aki kettőre érkezett és volt aki később. Így a szombat este a hajó átvételével telt, majd egy vacsorával és ismerkedéssel, valamint átbeszéltük az előttünk álló hetet. A másnap egyszerű volt, Izolába mentünk át nap közben egy kicsit gyakorolni a bójára állást majd a kikötést oldallal. Természetesen a fürdés is kihagyhatatlan volt. Estefele, mikor mentünk vissza Portorozba, jött egy kisebb bora, de szerencsére semmi vészes. Talán 25 csomós szelet kaptunk. Másnap reggel, azaz már inkább délelőtt elindultunk Velencébe. Odafele a szél már csendesedett, így vagy motorral vagy motorral ÉS vitorlával haladtunk a  célunk felé. Este 7 körül kötöttünk ki Velencében. Itt egy esti séta és egy kiadós vacsora következett. Ennek folyományaként másnap azt a döntést hoztam, hogy mindenkinek jobb, ha rápihenünk a következő szakaszra és kimenőt kapott mindenki aznapra. A csapat egyik fele a tengerészeti múzeumba látogatott el, a másik fele meg keresztül kasul bejárta Velencét. Másnap délelőtt elhajóztunk Velence nyugati oldalához, mert a kijelentkezés ott lehetséges ( Polizia Frontiera – Scali Marittimo ed Aereo ). Nem volt egyszerű menet, először a nagy hajók mólójánál kötöttünk ki, de onnan nem jutottunk aztán semerre. Így átmentünk egy kisebb csatornához, ott “letettük” a hajót és elintéztük az adminisztrációt. Innentől minden akadály megszünt, hogy el tudjuk hagyni a schengeni övezetet és Olaszországot. Persze előtte azért megnéztük Muránót is szokás szerint. Kint a vizen már felhúztuk a vitorlát. Az úticélunk Rovinj votl Horvátországban. Először az Olasz partok mentén haladtunk lefele oldalszélben. Majd miután Rovinj felé akartunk fordulni a szél is fordult egyet ( horvát oldalon jugót ígértek estére ) igy krajcolgattunk egy ideig. Este 9 órára mindössze 10 tengerimérföldre távolodtunk el Velencétől, így az orrvitorlát behúzva és motorral rásegítve elindultunk Rovinj felé. Innentől hol volt szelünk, hol nem. Este 8-tól két órás váltásokban, párossával volt a legénység szolgálatban. Éjjel megérkezett egy kellemes 18 csomós szél, ami jó pár óra hosszan repített minket a célunk felé. Ezután megint hol motorral, hol vitorlával mentünk a széltől függően. Hol volt, hol nem volt. Délelőtt 10 körül érkeztünk meg Rovinjba de sajnos a rossz idő is megjött. Egy kis szemerkélő esőben bejelentkeztünk Horvátországba majd egy gyors bevásárlás után el is indultunk északnak, a cél aznap Novigrád városa volt. Út közben a Limszki csatornába is bementünk, itt egy fürdésre megálltunk. Elindulva szép időnk volt, így vitorlát behúzva elkezdett a legénység két tagja ebédet főzni. Mikor kitettük a tányérokat, elkezdődött a “beavatás”. Először csak egy messzi front felhőzet látszott mely egy medúzára hasonlított. Nem aggódtunk, hisz az előrejelzés ( Windy és DHMZ ) semmi nem zavarta meg az utunk. Aztán a következő pillanatban a felhő felünk volt és pont fordítva áramlottak a felhők a szélén, mint azt vártam. Azaz lentről felfelé a medúza alsó felén. Ekkor nem volt mese, mindent

lepakoltunk és azonnal fordultunk a hajóval. Először a medúza alól annak a “farka” felé. Talán ez a késlekedés nélküli fordulás volt az, aminek köszönhetően nem történt baj. Ebben a pillanatban leszakadt egy 50 csomós nyugati szél és elkezdett minket a part felé tolni. Így nem volt más, mint a fordulatot az egészséges határ felé emelni, szembe fordulni a széllel mely 40 és 50 csomó között tombolt és próbálni méterről méterre eltávolodni a partoktól. Sajnos tőlünk pár száz méterre egy vitorlásnak nem volt ideje behúzni a vitorlát, így miután megfeküdt a vizen, könnyű prédájává vált a természetnek. Ekkor jött másfél-két óra küzdelem az elemekkel. Szerencsére elvonult felettünk, így mire Novigrádban a kikötőbe értünk, csendes időnk volt. Két szerencsénk volt. Nem volt fent a vitorla és nem éjszaka jött a vihar. Ellenben rá is világított arra, mennyire pillanatok alatt lehet a nyugodt időből életveszélyes tombolás.

Novigrádból kijelentkezés után kellemes oldalszélben indultunk el Piran felé Szlovéniába.  Piran az a pont, ahol be kell jelentkezni dél felöl jövet. Bejelentkezés után vissza álltunk a kikötőbe, majd egy hét értékelő vacsora után pihenőre tértünk. A hajó átadása másnap reggel történt meg, de 10 órakor már el is indultunk haza.

A csapat jól teljesített, a motiváltságot jelezte, hogy az éjszakai hajózásnál senkit nem kellett ébresztgetni, hanem mindenki önmagától fel kelt időben és látta el a szolgálatot. Az elején a csapatban volt egy kis feszültség, mely a végére teljesen eltűnt. Ez alatt az egy hét alatt nem csak azt tanultuk meg, hogy milyen egy alap manőver, milyen az, amikor a hajó szolgálatváltásokkal halad éjszaka is, hanem azt is, mennyire észnél kell lenni, hisz bármelyik pillanatban történhet olyan helyzet, amikor a gyors döntések a hajó biztonságának kulcsai. Az ember egy jelentéktelen porszem a tengeren ( is ) a természettel szemben és az alázat a legfontosabb, amit sosem szabad elfeledni. Amíg megvan a tenger felé az alázat, addig a hajózás is biztonságos mind a legénység, mind a hajó részére.

Hamarosan újra tréning, szeptember 16-23-ig egy hetes hajós iskola, melynek végén Horvát B képesítés szerezhető. Ez 30 tonnáig, 12 tengeri mérföldig érvényes vitorlás és motoros hajóra.