Nemrég értünk haza egy hihetetlenül szép útról Máltáról. Illetve sziciliai túra volt, de az indulási és érkezési kikötő Málta volt. ( Valletta )

Érkezésünkkor hamisítatlan tavasz fogadott, napsütés és a hazainál lényegesen melegebb idő. Persze ha fújt a szél, azért megéreztük. 🙂 Az előrejelzés szerint elég erős szeleket vártunk, így a másnapi indulást tűztük ki célul. A szombat a készletek feltöltésével telt, majd egy rövid vallettai séta. A készleteket mindkét hajóra bőséggel terveztük, így maradt is nem kevés az út végére. 🙂 Vasárnap reggel elindult mindkét hajó Szicília felé. Jó 17 csomós félszélben robogtunk a célunk felé. Itt már kicsit elszakadtunk a másik hajótól, ők még Valletta előtt kicsit próbálgatták a hajót. A cél Szicília dél-keleti csücskéban Marzememi nevű kis település volt. Szicília partjai előtt átfordultunk hátszélbe ami jelentősen gyengült és félig vitorlával, félig a motort beröffentve csorogtunk az éjszakai tengeren célunk felé. Volt meglepetés. 🙂 A kikötő bejáratát jelző fények ugyanis nem működtek, ráadásul a pilot könyv szerint a kikötő belső részének jobb oldala nem hajózható a fenéken levő kövek miatt. A legénység egy tagja így hát kiment előre egy erős lámpával, ő lett a hajó szeme. 🙂 Övatosan bepöfögtünk az öbölbe, majd kerestünk egy kikötőhelyet. A marina ugyanis nem választolt rádión a hívásunkra, így találomra néztünk ki egy helyet. Legnagyobb meglepetésünkre mikor jött a segítség, magyarul szólalt meg. Mint kiderült a kikötő tulajának felesége magyar, így a fia is ( valamint a testvérei ) folyékonyan beszélt magyarul. A kikötést egy jó vacsorával ünnepeltük meg egy közeli hangulatos étteremben. Itt kezdődött a szicíliai gasztro ámokfutásunk is. 🙂 Közben pár óra csúszással megérkezett a másik hajó is. Másnap reggel bejártuk Marzememit, meglátogattuk a helyi hentest ( kis meglepődés… Az első szelet a kukában végezte minden hústermékből… Mert az már levegőt kapott. Nem súlyra, hanem szeletre adták amit kértünk és mindent szépen csomagolva.. Hát nálunk ezek után elnézve a pultra kitett akár egy napon át is szellőzött szeletelt párizsit….. No comment. 🙂 ), majd némi hajójavítás következett mindkét hajón. A mienken az autopilot tengelye ugrott szét de lacinak hála gyorsan helyre került, a másik hajón meg szorult a kormány, melynek a megoldása az lett, hogy a szoruló jobb oldali kormányt le kellett szerelni. Délután 2 körül indultunk el Sirakusa városába. Megint csak este kötöttünk ki a város belső felében levő kikötőben. Nem vártunk sokáig a vacsorával, gyorsan találtunk egy éttermet a kikötő mellett. És a koszt? Nos…. Ha egy menüt ( 10 EUR ) 2 órán keresztül szervíroznak, az elmond valamit. 🙂 6-7 fogás… A csapat hangulata is a tetőfokára hágott, sikítva nevetett mindenki minden egyes újabb kihozott fogásnál, így azt hiszem az étterem személyzete is megjegyezte azt az estét. Vacsora után visszatértünk a hajóra és eldöntöttük, Siracusa megér annyit, hogy két éjszakát töltsünk el itt. Másnap délelőtt egy reggeli az óváros főterének kávézójában, ahol nem csak a kávé volt hihetetlen, hanem a kávézóban sütött péksütemények is megérnek egy misét. A másik hajó visszatért Marzememibe és onnan busszal ment fel egy Etna túrára. Mi “reggeli” után bejártuk az óvárost és mindenki azon a véleményen volt, hogy ha valahova költöznénk, akkor az Siracusa óvárosa. 🙂 Az idő is kegyes volt hozzánk ragyogó napsütés és kevés szél, jó meleg idő. Délután az ókori romokat látogattuk meg egy kiadós séta keretében. Másnap ismét reggeli a korábbi helyen, majd úgy döntöttünk, hogy nem megyünk tovább felfele, hanem visszamegyünk Marzememibe és már csütörtökön elindulunk Vallettába vissza, hogy pénteken nappal is be tudjuk járni. Visszafelé nem sok szelünk volt így motorral döcögtünk vissza. Kimentünk vacsorázni, de 7 óra előtt a “fű sem nő”… Így sétával ütöttük agyonm az időt az éttermek nyitásáig. Végül találtunk egy éttermet ahol megint csak a szicíliai konyha remekeit ettük végig. A tervek szerint reggel 5 órakor indulunk, így sokáig nem dorbézoltunk, hamar visszatértünk a hajóra. 20 csomós szelet ígért az előrejelzés. Hajnal 3 körül, mikor felkeltem egy hangos kötelet lekötni, 13-16 csomós szelet mértem. Reggel 5-kor, az indulás előtt 20-22 csomós szél volt. Mikor megjegyeztem, hogy ez tök jó, mert 25 csomós szélnél nem indulnék, egyből fel is ugrott 26 csomóra. 😀 A tengernek van humorérzéke. De ennek ellenére elindultunk. A “szemünk” megint kint a hajó orrában és sikeresen kinavigáltunk. Kint 30-35 csomós széllel találkoztunk. Északkeleti szél, Valletta felé pont jó, de az elején egy órán át félszélben kellett mennünk, hogy a part közeli zátonyokat, szigeteket elkerüljük. Amint elértük a biztonságos távolságot, átfordultunk hátszélbe. Nem húztunk vitorlát, motorral küzdöttünk a 3-5 méteres hullámokkal és a 35 csomós széllel. Ahogy közeledtünk Valletta felé a nap ismét kisütött, a szél nem gyengült de a nyílt vizen a hullámok 6-7 méteresre nőttek. Szinte mindenki a cockpitben ült, aki lent maradt a kabinokban az azért, mert aludt. Persze volt bátor ember mint Éva, aki eme hullamzás közepette elment lefürödni és megúszta minden sérülés nélkül. 🙂 Valletta előtt félelmetes látvány volt, ahogy az öböl bejáratánál a 6 méteres hullámok megtörtek a partfalon… Nem volt adrenalin mentes a befutás az öbölbe. 🙂 6-7 méteres hullámok hátulról a bejárat felé, erős szél és akkor nagyon szűknek tűnő bejárat. Szerencsére itt a kikötőben már válaszoltak a hívásunkra így kijöttek segíteni. Egy rib és két segéderő a parton. Kérték, hogy szóljunk be előre ha érkezünk és kiderült miért. Ha kicsit háborog kint a tenger, akkor a kikötő öble is hullámvasúttá változik. Még csendes időben is hullámzik erősen. Ez alatt olykor méteres hullámzást is értek. 🙂 Mintha kint lettünk volna a vizen. Másnap felfedeztük Vallettát, felsétáltunk a várba ( a kikötőből egy ribbel átvittek minket ), megnéztük a déli ágyúlövést majd sétáltunk egy jó nagyot. Az ebédet ( kora vacsorát ) egy kikötőhöz közeli kis étterem féleségben töltöttük el. A hajót még pénteken megtankoltuk, és pozitív volt, hogy ehhez nem kellett kiállni kúthoz, hanem a kikötő személyzete hozta a hajóhoz az üzemanyagot. Szombat délelőtt hajó átadás, majd fél egy körül elindultunk a reptérre. Milyen volt haza érkezni? Nos….. 😉 Mikor megyünk végre vissza Szicíliába?

 

Vélemény, hozzászólás?