Kicsit félve álltam neki ennek a tréningnek, mert úgy gondolom, az ember vagy nyaral, vagy tanul. De nyaralás alatt mivel az idő szorít, hogy elérjük a következő állomást, nem nagyon van idő gyakorolni, illetve a hely is problémának tűnt. Sukosanból indultunk vasárnap reggel, lesz ami lesz alapon. Az első estét a Kakan sziget öblében töltöttük. Az idő nem volt a legjobb, de erőlködött a napsütés szerencsére. ( Az első pár nap borongós volt, de utána jött a nyár ) Itt a bójára állás volt a fő csapásirány orral és farral, majd az éjszakát is itt töltöttük. Másnap igyekeztünk korán elindulni, hogy a napfelkeltét megnézzük, inkább kevesebb mint több sikerrel. 🙂 A cél Vis volt. Az út utolsó felét már a nyárban tettük meg, sajnos szél nélkül. Másnapra ígértek 16 csomós szelet. A terv az volt, hogy Hvar szigeten bóján alszunk, majd Splitben kikötőben… Reggelre meg is jött a szél kitartott kora délutánig. Igy a nap vége fele motoroztunk és Stari Grad mellett a Zavala öbölben töltöttük az estét. Reggel elindultunk Splitbe, de ekkor már a terv úgy nézett ki, hogy Splitben a partfalon kötünk ki és nem a marinában. Elég szeles időben érkeztünk 11 óra körül Splitbe, és elkezdtük a tréning gyakorlati részét, hisz volt mit bepótolni. Itt megint kegyelmet kaptunk az időtől, elállt a szél és késő délutánig folyamatosan tanultunk, gyakoroltunk, míg mindenki önállóan végre tudta hajtani a feladatokat. Kikötés oldallal, farral…  Ezután átálltunk a partfalhoz, de kiderült ugyanannyi lenne a marinában tölteni az éjszakát, így a csapat úgy döntött, hogy nem maradunk, irány Trogir. Ráadásul kellemes szelünk is lett, így az út döntő részét sikerült vitorlázva megtenni. Ez volt a csapat első önálló kikötése és tökéletesen sikerült.

Trogírból ismét a Kakan sziget felé vettük az irányt, ott megint gyakoroltunk egy picit, de olyan bójára állást sikerült produkálni, hogy szerencsétlen horvátok megéneklik. Legalábbis akik jöttek beszedni a sápot a bójáért. 🙂 Három magyar, egy a fedélzeten fekszik hason, egy a génuánál áll a csáklyával, a harmadik mellette de mindenki röhögőgörcstől szenvedve… 😀 parádés volt. Egy csendes éjszaka után elindultunk vissza Sukosanba de előtte még az erős szeles bójára állást is gyakoroltuk ( megjött egy 20-25 csomós szél reggel ), majd elindultunk. Eleinte vitorlával, aztán ahogy gyengült a szél, áttértünk előszőr “hibrid” hajtásra, majd tisztán motorra. Kettő órakor már megtankolva vártunk a hajó átvételére.

Elég jól sikerült tréning és túra volt, sikerült a lehetőségekhez képest kihozni a maximumot mind a csapatból, mind a tréningből.

Vélemény, hozzászólás?